2018. 10. 05.Szarvas, HAKI

2018. október 5. Szarvas, NAIK Halászati Kutatóintézet

Egy kora őszi délutánon buszos kirándulást tettünk a szarvasi Halászati Kutatóintézetbe.

Előbb rövid ismertetést hallgattunk meg az intézet munkájáról, majd sétát tettünk az intézet halastavainál.

Mielőtt azonban halakat láttunk volna, egy három centiméteres pókkal és egy fürge kis gyíkkal is találkoztunk.

Hamarosan átható hal- és haltápszag lengedezett a levegőben. Eg hatalmas sátor alatt kb. 3×4 méteres medencében afrikai harcsák úszkáltak, ők még a kisebb példányok voltak, egy másik, kisebb medencében már nagyobbakat láttunk. Mulatságos látvány volt, ahogyan a bajuszos harcsák ki-kikandikáltak a vízből :).

Ezután a kinti halastavak partján hallhattunk a haltenyésztésről, a halóvodáról, a víztisztításról. Egy-egy hal ugrása, csobbanása színesítette a beszámolót. Megtudtuk például, hogy a boltokban kapható friss afrikai harcsa innen Szarvasról származik, vagy hogy a macskák csak kis létszámban vannak jelen az intézet területén, viszont a kormoránok szeretik lopkodni az apró halacskákat, sőt, időközönként szürke gémek is felbukkannak. Hallottunk arról is, hogy október vége felé igazán látványos program a lehalászás, hagyományos hálós módszerrel az intézet négy halásza végzi a pontyok és a tokhalak halászatát.

Működik egy haltenyésztéssel és ?feldolgozással foglalkozó cég, amelynek kültéri  halastavában megszámlálhatatlan tömegben fickándoztak a bajszos harcsák. Őket egy kis haltáppal meg is etethettük.

A visszafelé vezető úton, míg a főépülethez gyalogoltunk, megtudtuk, hogy halállatorvos nincs még, sőt, a vadvizekben élő halak gyógyítása egyáltalán nem lehetséges, míg az akváriumi halaknak vannak gyógyszereik. A vizek szennyezettségéről is kérdeztünk, a környékünkön sem a vizekben (Körös, Tisza), sem a halakban nem mutatható ki határértéket meghaladó nehézfém- vagy gyógyszerszennyezés.

Az intézet területéről a vizet csatornarendszer segítségével tisztítás után engedik a Holt-Körösbe, ennek partjára is kisétáltunk.

Végül elköszöntünk ?idegenvezetőnktől?, Dr. Jakabné Dr. Sándor Zsuzsannától, és a hazafelé vezető úton megálltunk egy kicsit a vízi színháznál, átsétáltunk az Erzsébet- hídon a mocsári ciprusokhoz. Sok érdekességet megtudtunk ezekről a különös fákról Kiss Péter tanár úrtól, aki a kísérőnk volt.